Szűkítés


Kiválasztott Címke

Joan Freeman

Minden Címke 535


Jelenleg 1 bejegyzés található Joan Freeman cimkével

Világhírű brit pszichológus előadása az NKE-n

    • fokep
    •  dsc8154 2
    •  dsc8197 2
    •  dsc8218 2
  • Előző
  • Következő

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közszolgálati Kiválósági Központjának vendégeként az egyetemre látogatott Dr. Joan Freeman professzor. A Nemzetközi Mensa és a Brit Pszichológiai Társaság életmű díjjal kitüntetett, szakmájában világhírű pszichológus „When gifted children grow up (Mire felnő a tehetséges gyerek…)” címmel tartott előadást a Ludovika Campuson.

A nagyszerű életművéből két kutatás eredményét osztotta meg a hallgatósággal Dr. Freeman. Az egyik kutatás, amelyet érintett, és amely több éves intervallumban zajlott és tavaly zárult le, azt vizsgálta, hogy azok a programok, amelyek a kiválóságot próbálják fejleszteni szerte Európában, milyen közös jellemzőkkel rendelkeznek. A professzor asszony ezeket hasonlította össze az ázsiai, keleti programokkal. Az előadás fő témáját pedig az életművét jórészt kitevő, egyedülálló, 35 éve tartó kutatás képezte, amelyben több mint 200 alannyal, mélyinterjúkkal vizsgálta az oktatáspszichológia viszonyát a tehetséggondozáshoz.

Előadása első részében Dr. Freeman megköszönte a lehetőséget, hogy újra Budapesten adhat elő, hiszen rendkívül szereti ezt a várost. Majd, ismerve a Kiválósági Központ munkáját, rögtön hangsúlyozta, hogy az előadása nagyban összefügg a központ témájával.

Kezdésként magának a „tehetségnek” a fogalmát definiálta az előadó, hiszen ez egy relatív fogalom, és mindig valakivel összehasonlítva értendő. A nyugati kultúrkörben a tehetséges gyermek meghatározása más, mint például a kínai, vagy egyéb ázsiai kultúrákban. Két alapfeltevést említett Dr. Freeman a tehetség meghatározásával kapcsolatban. A kutatók egy része úgy véli, hogy ez genetikai alapú, míg egy másik szemlélet szerint a környezeti tényezők befolyásolják. Genetikai alapon nézve, „tehetségnek” csak megközelítőleg 5% számít, és ők is csak bizonyos meghatározás szerint. „Ha azonban csak egy tetszőleges meghatározás szerinti 5%-ot tekintünk tehetségesnek, akkor mi történik a többi 95%-al, az „átlagosokkal”? – tette fel a költői kérdést Dr. Freeman.

Az európai nézőponttal szemben Japánban, Kínában, Thaiföldön és a Távol-kelet nagy részén a meghatározás más. Szerintük minden gyermek tehetséges valamiben, így minden gyereknek magas minőségű oktatást és jó lehetőségeket biztosítanak. Ez azt jelenti, hogy a tehetségüket kamatoztatni tudják, és nincsenek középszerűnek elkönyvelve már az oktatásuk elején.

Természetesen az éremnek a másik oldala is említésre került. Bár az oktatás minőségét mindig is a pénz határozza meg, az oktatásteoretikusok szerint a kiválasztott néhány százaléknak nagyobb esélye van nagy dolgokat véghezvinni, hiszen az erőforrásokat rájuk lehet összpontosítani. A keleti hozzáállás szerint azonban mindenkinek nagyobb lehetősége van, de a gyerekeknek sokkal keményebben kell dolgozniuk, hogy kitűnjenek, és a túl sok munka hátrányosan hat a kreativitásukra. Ugyanakkor sokkal több lehetőségük is van kitűnni a tömegből.

Az előadása központi részében az életmunkájának tekinthető kutatást részletezte az előadó. A tehetség ajándéka című könyvében, amely magyar fordításban is megjelent, szintén ennek a kutatásnak az eredményeit írja le Dr. Freeman. Több kérdésre is keresi a választ a professzor asszony. Elsősorban, arra, hogy mi alapján tekintenek valakit tehetségnek, másodsorban pedig, hogy mi a különbség a tehetségnek kikiáltott és a többi gyermek között.

A kutatás során két kontrollcsoportot vizsgált. A két csoport teljesen megegyezett korban, társadalmi helyzetben, nemek és képességek tekintetében. A különbség csupán abból állt, hogy az egyik csoportba lévő gyerekeket már tehetségesként könyvelték el. 210 gyermeket vizsgálva, éveken át, több ezer órányi interjút vett fel Dr. Freeman. Ennek során rájött, hogy nagy különbségek voltak a két csoport között. Jelentős viselkedésbeli különbségek voltak megfigyelhetők a „tehetségesként jellemzett” és az ugyanolyan képességű, ám nem tehetségesként kezelt, átlagos gyermekek között. A tehetséges gyermekek sztereotipikusan azokat a személyiségjegyeket mutatták, amiket a társadalom is elképzel e szónak a hallatán.

Példája illusztrálásaként néhány résztvevővel is megismertette a közönséget esettanulmányokon keresztül a professzor asszony. Összefoglalójában hangsúlyozta, hogy a tehetség önmagában nem elég a kimagasló képességek kibontakoztatásához. A megfelelő karrier kiválasztása, és a lehetőségek megléte, valamint biztosítása elengedhetetlen feltételei annak, hogy a tehetséges gyermekből sikeres felnőtt legyen. Ehhez jön még az adott egyének személyisége is, amely szintén meghatározó, valamint az, amivel nem lehet számolni: a sors maga.

Az előadást végén kérdéseket is tehettek fel a résztvevők Dr. Joan Freemannek. A résztvevők többek között arra voltak kíváncsiak, hogy mi alapján választotta kis a gyermekeket a kutatásához és mi alapján kategorizálta őket. Válaszában az előadó részletezte, hogy a tudományos alapot IQ tesztek biztosították, mert bár a kreativitás rendkívül fontos képesség, de a mérésére nem talált akkoriban tudományosan elfogadott eljárást. Szintén szó esett arról, hogy a tehetségesnek születés akár egy lottónyereményhez is hasonlít. A nyeremény megvan, és az alanytól függ, hogy mit kezd vele.


Szöveg: Ondrék József

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on